2013. június 15., szombat

Vágjál karszalagot a kádba

Éjjel 3-kor már nem marad más hátra, levágod a befizetett karszalagod. 
Aztán csodálkozz, hogy senki sem erőszakolt meg az utcán miközben haza sétáltáltál.
Tűnődj el, hogy milyen szűk a világ és mennyire egyedül vagy benne.
Éjjel háromkor a színes épület fekete és megremeg a sok ablaka ahogyan egy taxis átvágtat az utcán.
Éjszaka csak azt bánod, hogy miért ennyire fejlett a hallásod.
Ha megkérdezik, hogy szenvedsz, mond azt, hogy meguntad, most csak bambulsz és várod, hogy jobb legyen.
02:48-kor teljesen egyedül az utcán már könny sem csordul a szemedből csak hagyod, hogy a szél rakoncátlankodjon az arcodon.
Ha elmész az emberek közül reggelre csak a kék foltok maradnak a testeden mert összenyomtak, lökdöstek és grimaszokkal kérték, hogy bocsásd meg balgaságuk.
Itthon a szobában maradsz önmagad, egy üveg borral amit nem bontasz meg, mert amúgy is immúnis vagy.
Reggel újrafúrják az agyadat de legalább kinyílik a szemed és este újra alhatsz.

2013. június 4., kedd

2. lépés (a tánc)

Sir Hagyma megrothadt
A levelei nem hulltak
A könnyeim igen.

A mosoly amit megígért
Keserű tüskévé nőtt
Kicsaptak az arcomra.

A tündéri szárnyak óvták, védték
De őkeserűsége csak mart és harapott
Míg kiölt minden sehősznyemagot.

A táncnak vége
Már nem forgatsz a sötét pince kövén
És minden ami eddig a tiéd volt
Nos, 
Ne keresd soha többé!

1. lépés


Egy csésze kávé mellett, ma reggel önmagamhoz eljutottam.

Első lépésként a mérgező embereket kiiktattam.
...
..
.

2013. június 3., hétfő

?




Hogy ki mit érdemel azért nem kérdés, mert emberi elfogultságunktól nem tudunk előre nézni.

Hogy mikor, mitől félünk azért kérdés mert rettegünk azoktól a percek amikor nem nevetünk.

Hogy ki, mit gondol az életről azért nem kérdés, mert hamupipőke regények között élünk.

Hogy honnan jövünk és hova tartunk azért kérdés, mert választási kampányok sorozataiban élünk.

Hogy miért nem engedünk el embereket, azért nem kérdés, mert soha nem volt egyikünk sem a miénk.

A valóság és annak relativitása Einstein óta kikopott levendula illatának árnyéka.

A halott sejtek regenerálódása a hétköznapok kegyetlen monotonításának ostroma.

A porcikáinkba szövődik minden gyarlóság és angyalok nincsenek, sem egyszerű megváltás.

Van harc és színlelt béke, az ember messzemenő vágya és bűze.

Homlokunk nem árulkodik még szemünk sem, de titkaink holtunkig zaklatnak, táncoltatják az egónkat és megmaradnak másnapos hajnalokra.

Szembeszegülni az R-el annyi mint öregedni.