2013. június 15., szombat

Vágjál karszalagot a kádba

Éjjel 3-kor már nem marad más hátra, levágod a befizetett karszalagod. 
Aztán csodálkozz, hogy senki sem erőszakolt meg az utcán miközben haza sétáltáltál.
Tűnődj el, hogy milyen szűk a világ és mennyire egyedül vagy benne.
Éjjel háromkor a színes épület fekete és megremeg a sok ablaka ahogyan egy taxis átvágtat az utcán.
Éjszaka csak azt bánod, hogy miért ennyire fejlett a hallásod.
Ha megkérdezik, hogy szenvedsz, mond azt, hogy meguntad, most csak bambulsz és várod, hogy jobb legyen.
02:48-kor teljesen egyedül az utcán már könny sem csordul a szemedből csak hagyod, hogy a szél rakoncátlankodjon az arcodon.
Ha elmész az emberek közül reggelre csak a kék foltok maradnak a testeden mert összenyomtak, lökdöstek és grimaszokkal kérték, hogy bocsásd meg balgaságuk.
Itthon a szobában maradsz önmagad, egy üveg borral amit nem bontasz meg, mert amúgy is immúnis vagy.
Reggel újrafúrják az agyadat de legalább kinyílik a szemed és este újra alhatsz.